A tizenegyedik évfolyam szervező bizottsága, más néven a DÖ. A diákönkormányzat tagjai azok a diákok, akik szeretnek olyan programokat és rendezvényeket szervezni, amire aligha jönnek tíz embernél többen. Ezek vagyunk mi: Julie Brown, Mark Williams, Diana Simms, Chealsea Danvers, Molly Patterson és én, Nora Harper. Az eddigi programok nem sikerültek túl jól, sőt szinte mindent le kellett fújni és amelyiket mégis megtartottuk, arra senki sem jött el. De a mostani tervem bombasiker!
-Nos...mint azt mindannyian tudjátok az eddigi programjaink nem arattak valami nagy sikert...-kezdett bele Julie, miközben én a telefonommal babráltam.
"Dana: Mikor végzel márr?? Menni akarokk!!! :'( És Chris is toporog már!!!
Én: Nyugi lányok még 5 perc... tal. a bejáratnál! ^^ pusz"
Mindenki unott fejjel, a kezébe temetve az arcát ült az asztalnál. Volt aki már feküdt.-Minek fényezem? Szart sem értek! Mert egy diák sem volt hajlandó odatolni a seggét...a sulibulikon, amiket szerveztem...a sportnapokon...SENKI!!! De miért?-Julie hangja hisztérikusan csengett, miközben az asztal körül sétált. Szőke hosszú haját idegesen csavargatta. Hirtelen mindenki eltűnt és bevillant egy kép, amin 'Julie tombol...felborítja az asztalt és üvölt dühében.' Aztán ismét a bizottság termében voltam. Nem volt nagy hely, de nem is volt kicsi. Tulajdonképpen a helyet csak az asztal, a szekrény és a csocsó asztal foglalta el.-Ha valakinek...akad bármilyen ötlete...most szívesen meghallgatom....-vett egy mély levegőt, kifújta, majd leült a helyére.
-Ó-ó nekem van egy ötletem Juls!!-ujjongott Chealsea. Persze senki sem volt kíváncsi a mondandójára. Komolyan mondom, szerintem ez a lány nem százas!!
-Cheals! Nem fogunk karaoke vagy szépség versenyt rendezni! Felejtsd el!-oltotta le Julie legjobb barátnőjét. Újabb kép villant be. 'Chealsea fel van háborodva. Láttam, amint jól megmondja a magáét Julienak. Kikiabálja, hogy mennyire bunkó és, hogy miket tett eddig'...és ismét a valóság. A kopott asztal, a párnázott szék, és a briliáns tervem. Ez meg mi volt?-kérdeztem magamtól.
-Nyárköszöntő...-mondtam, mire mindenki rám nézett. 'Julie arca eltorzult az irigységtől. Irigy volt, mert nekem jutott eszembe és nem neki. Diana szemében láttam az izgatottságot. Tetszett neki az ötlet és már el is képzelte magát a ruhájában. Mark már azon morfondírozott, hogy kit hívjon el rá. Molly, mint mindig azon gondolkodott mennyi lenne és mit kéne hozzá venni.' De miért látom én mindezt? Komolyan kezdek furcsa lenni....-Öhm..olyan lenne, mint az év végi bálok, csak itt a nyár kapja a főszerepet!-vontam meg a vállam.
-Ha azt hiszed, hogy olyan sokan fognak elmenni a bálocskádra, akkor szervezd meg te!-mondta gúnyosan Julie és egy újabb kép formálódott a fejemben. Julie látja maga előtt, hogy csak a barátaim lesznek ott, ő pedig jót fog nevetni. Na azt majd meglátjuk!!
-Rendben van! Megszervezem!-álltam a pillantását, ami meglepett volt. Nem hitte, hogy szembe merek szállni a suli királynőjével.
-Fogadjunk, hogy 5 embernél többen nem mennek el!-rátámaszkodott az asztalra és kihívóan rám meredt.
-Ó. Szóval fogadni akarsz!? Hát legyen! Mi a tét?-álltam fel és csípőre tettem a kezem. Nem lesz olyan nehéz legyőzni ezt a kis fruskát...chh!
-Hirtelen, hogy felbátorodtál...hát legyen...de fájni fog.-sziszegte.-A nyertes lesz az elnöke a bizottságnak...-sóhajtott, és a körmeit kezdte vizsgálgatni...
-És a vesztes?
-Nem egyértelmű???-vonta fel szemöldökét.-A vesztes kilép a DÖ-ből és nem jön vissza...-hajolt közelebb az asztal fölött és jelentőségteljesen rám nézett. 'Julie nagyon magabiztos. Látja maga előtt a győzelmet, és azt, ahogyan én csúfos vereséget szenvedve hagyom el a bizottságot...' Mintha ezzel már el lenne döntve! Na nem! Nem hagyom! De miért látom én ezeket? Mi közöm van az érzelmeikhez??
-Elfogadom!-mondtam elszántan, majd Julie felém tartotta a jobbját.
-Helyes...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése